The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 99

Ez a hét is épp olyan gyorsan eltelt mint a többi, s mire észbe kaptam, már péntek is volt. Kedd délután anya leült velem beszélni Louis-ról, persze megkaptam a fejmosást az első alkalomról, a védekezésről, meg a hasonló dolgokról, ami egy kapcsolattal járnak, de úgy gondolom, összességében elég jól kezelte a tényt, hogy egy nálam tizenhárom évvel idősebb pasival járok. Persze azt nem említettem neki, hogy valójában Louis-t az iskolában ismertem meg és a tanárom, szerintem ha ez kiderülne, szülne egy "kis" konfliktust.
Szóval péntek volt, hatodik óra, tesi és Louis az egész társaságot kint futtatta a hideg levegőn.
- Nézd meg, figyel? – sóhajtozott Lori mellettem, én pedig oldalra fordítottam a fejem.
- Nem. Mr. Alsonnal beszélget, lassítsunk. – azzal mindketten lassabbra vettük a figurát és a végén már csak sétáltunk.
- Nem is értem, szerintem nem normális, meg fogunk fázni. – panaszkodott barátnőm, én pedig már az oldalamat fogtam, mert fájt a futástól.
- Persze, hogy nem normális, ő is csak tanár, tudod. – forgattam meg a szememet. Akármennyire is szeretem, magam sem értem mi értelme volt télen kijönnünk futni a pályára. – De azért dögös. – tettem még hozzá.
- Lányok, mi a diskurálás tárgya, ha szabad megkérdeznem? Érdekel, ha fontosabb, mint az, hogy aktívan részt vegyetek az órámon. – hirtelen mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket és megálltunk, míg Louis közelebb sétált hozzánk.
Csípőre tette a kezét, majd komoly arckifejezéssel végigsimított homlokára simult, barna tincsein, s ebben a pillanatban minden tekintélye elveszett a szememben, hihetetlenül édes volt, nem tudtam komolyan venni. – Tesióra van. – jelentette ki, mire én megforgattam a szememet. - Ha még egyszer meglátom, hogy lazsáltok, egyes lesz az órai munkátok. Értve vagyok? – nem mondtam semmit, Lori viszont megszólalt mellettem.
- Igen, elnézést, tanár úr. – azzal futásnak eredt. Louis pár rövidke másodpercig még nézte őt, majd ismét rám vezette tekintetét.
- És neked van valami hasonló mondanivalód a számomra? – érdeklődött nyugodt hangon, mire gondolkodást színlelve elhúztam a számat.
- Nem, nincs. – ingattam a fejem. – Vagy várj... Valami finom tészta mártással... azt ennék a hétvégén. Mit szólsz? – vigyorogtam ártatlanul, mire csak megforgatta a szemét.
- Ha suliban vagyunk a tanárod vagyok, emlékszel? Ami azt jelenti, hogy szót fogadsz nekem. – felelte.
- Hogyne, apuci! - nevettem fel, mire unott arckifejezéssel sóhajtott egyet. - Na jó, írd be az egyest és lapozzunk. - azzal hátat fordítottam neki és sétálni kezdtem.
- Meg fogok haragudni rád. – mondata hallatán megtorpantam, majd vigyorogva hátra kaptam a fejemet.
- Majd otthon kiengesztellek. – rántottam vállat szórakozottan, mire felnevetett.
- Vigyázz, mert szavadon foglak.
- Rendben. – mondtam félvállról.
- Az egyes be lesz írva, ettől független. – tényleg azt hiszi, egy kicsit is meghat ezzel?
- Kettőt légyszi. – azzal otthagytam őt.

***

*Louis szemszöge*
Az utolsó órám után hazafelé vettem az irányt. Liv is hazament, legalábbis kémia után, ahogy a tanári felé sétáltam láttam őt kisietni az ajtón. Úgy voltam vele, fölhívom, hogy, ha úgy van, átjöhet, előtte viszont még beugrottam a boltba és megvettem mindent ami létszükségletű volt és elfogyott otthon.

***

Végül másfél óra múlva két nagy szatyorral estembe az ajtón, s kikerülve Cliff-et, letettem mindent a konyhapultra, majd bezártam a bejárati ajtót.
Igen jól sikerült a gyorsra tervezett vásárlás, bementem még a drogériába Oliviának ezt meg azt venni, hajkefe, sminklemosó meg hasonlók, csak, hogy minél otthonosabban érezze magát nálam, aztán tankoltam is, az idő meg csak úgy elrepült, szóval már öt óra. Na, ma sem megyek konditerembe...
Elkezdtem elpakolni a cuccokat, amiket vettem, s közben előhalásztam a zsebemből az iPhone-omat és rányomtam az „Angyalka" névre a kontaktok között, a második csengés után pedig azonnal föl is vette. Hm, most vagy ennyire várta a hívásomat vagy megint a telefonját nyomkodta, mint ahogy azt napi huszonnégyben szokta... Miért érzem azt, hogy a második a valószínűbb?
- Hali? – szólt bele vidám hangon, ekkor pedig elmosolyodtam. Na, jó. Talán kicsit mégiscsak várta, hogy felhívjam őt.
- Szia, szívi, nincs kedvend átjönni? – érdeklődtem mézesmázos hangon.
- Hm, hát az attól függ. Milyen esti programokat tudsz nekem felajánlani? –válaszul csak felnevettem, hogy kéreti magát a drága...
- Nem tudom, tegnap leszedtem a Karib-tenger kalózai 5-öt és vettem pop...
- Öt perc és ott vagyok! – kiabálta, majd letette a telefont. Némán nevetve, a fejemet rázva elemeltem a fülemtől a mobilomat, majd ledobtam a kanapéra.
Még mázli, hogy tudom, mitől döglik a légy.

***
Halihó!
Sajnálom, tudom nem ez lett a legizgibb rész, de lesznek itt még bonyodalmak pár részén belül, ezt garantálhatom! 😉
Kérlek ne felejtsetek el kommtelni, nagyon sokat jelent minden egyes szó!
Lots of love.💗