The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 104

*képet nézzétek meg, nem bírom, milyen édes már ??!!"

Louis csak bámulta a tőlem kapott ajándékát – amiből reményeim szerint a reggeli teáit fogja inni az elkövetkezendő tíz évben -, én pedig csak álltam ott, és reménykedtem, hogy nem utálja annyira, mint amennyire én gondolom jelenleg.
- Tudom, hogy nem a legegyedibb ajándék egy bögre, de nem tudtam kitalálni semmi mást, az utolsó pillanati húztam, szokásomhoz híven és már nem tudtam mást venni vagy csinálni neked. Remélem nem harag... - nagyra nyílt szemekkel meredtem Louis szempilláira, miközben elhallgattatott egy hosszú csókkal.
- Imádom. – vigyorodott el amint elvált tőlem és nagyon is őszintének tűnt, akárhogy is próbáltam ezzel ellentétes jelek után kutatni hangjában és arckifejezésében.
- Komolyan? – kérdeztem lepetten, mire heves bólogatásba kezdett. – De miért? Egyáltalán nem kreatív. – húztam el a számat.
- Viccelsz? Összeraktad azt a két dolgot amit a legjobban szeretek a világon. Téged és a teát. Kell ennél több? – kérdezte jókedvűen.
- Hát... nem tudom. – rántottam vállat elpirulva, mire letette az asztalra a bögrét és megragadva a karom az ölébe húzott és nyomott egy nagy cuppanós puszit az arcomra.
- Nagyon szeretlek. – suttogta a fülembe, mire mosolyogva ránéztem.
- Hát még én téged!

***

*Louis szemszöge*
Az elkövetkezendő két nap azzal telt, hogy utáltam magam. Livvel csak SMS-ben beszéltem, nem is igazán akartam zavarni, had ünnepeljen gondtalanul a családjával, de persze nem bírtam ki és megkértem, hogy küldjön néhány képet, hát nem rosszabb lett a helyzet? A sírás kerülgetett a fotóktól, amin Olivia boldogan díszíti a karácsonyfát vagy épp ajándékokat csomagol és esküszöm, abban a pillanatban bármit megtettem volna, hogy az én lakásomban csinálja ugyanezt. Nem, nem lehet késő! Muszáj lennie valami módnak, hogy még az idén átélje ugyanezt velem is. Mi lenne... mi lenne ha csak átmennék hozzájuk? Jaj, dehogy is, nem vagyok családtag, mit keresnék én ott?... Na és ha később tartanánk a karácsonyt? Nem, ez hülyeség, az úgy nem jó... Vagy várjunk csak? Mindegy mikor tartjuk! Tarthatjuk akár holnap is. Huszonhetedikén. Megyek, megveszek mindent ami csak kell, holnap áthívom Liv-et, biztos meglepődik majd! Biztos örülni fog neki!
Abban a pillanatban lecsaptam a dohányzóasztalra a bögrémet, ledobtam a köntösömet a kanapé háttámlájára és felrohantam az emeletre felöltözni. Halvány lila gőzöm nem volt, hogy hol fogok például fenyőfát venni, de abban a pillanatban úgy voltam vele, ha arról van szó, még akár a szomszéd egyik bokrát is kivágom, csak, hogy legyen Oliviának mit díszítenie. Csupán egy probléma volt. Hogy minden díszt és égőt kidobtam a picsába pár évvel ezelőtt és kétlem, hogy bármilyen bolt is nyitva lenne december huszonhatodikán, de meg kellett próbálnom. Muszáj volt, mert ő megérdemli. Liv megérdemli.

***

Nem mondom, hogy könnyen ment, ráment a fél napom, bejártam egész Doncastert, hulla fáradt vagyok, de végül lett fenyőfánk, díszünk, égősorunk, girlandunk és minden féle ezekhez hasonló dolgunk, ami csak az ünnepléshez kellhet. Olivia ajándékával már nem foglalkozom, megkapja azt, amit a szülinapján terveztem odaadni neki, még mázli, hogy egy hónappal ezelőtt elintéztem ezt, mikor még eszembe jutott, nehogy véletlenül elfelejtsem addigra. A kaját majd holnap reggel intézem, de megvettem hozzá mindent, ami kell, így mára már csak a lakás kipofozása maradt... meg persze a fenyőfa bevarázsolása a nappaliba. Őszinte leszek, lövésem sem volt, hogy hogyan is fog a majdnem két méteres fánk bekerülni a kandalló mellé, de ha eddig már eljutottam, ez sem tántoríthat el attól, hogy örömet szerezzek Liv-nek. Igazából semmi máshoz nem volt már kedvem ma, csak egy kiadós alváshoz, hisz már nyolc óra is elmúlt, de muszáj voltam összekapni magam, hisz a fények nem kerülnek fel maguktól a bejárat ajtófélfájára.

***
hali !!
igen-igen, tudom, hogy utáltok, mert rég volt rész (5 napja lol), nem is volt olyan izgi a fejezet, meg nyilván rövid is volt, nektek mondjuk minden az lol (nem bántásból, szeretlek titeket)
de most ez van.
elkezdődött a suli, őszintén, még nem tudom milyen gyakran fogok tudni frissíteni, de igyekezni fogok!
közben gőzerővel készül még egy blog, mert igen, lesz majd egyszer új is, eldöntöttem.
elértük a 15k 'vote-ot' te jó ég, nagyon köszönöm !!
és van itt még egy valami... egyeseknek feltűnt, hogy eltűntek a díjak, nos igen, leszedtem őket, részben az új blog miatt, amit majd egyszer elkezdek (ezt majd elmagyarázom egyszer), részben pedig személyes okok miatt. kérlek, ne feszegessétek ezt a témát és ne is próbáljátok megfejteni a gondolkodásmódom, csak fogadjátok el a döntésemet. tudom, sokatok szerette a díjas bejegyzéseket is, tőlük külön bocsánatot kérek! úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó több díjat "teljesíteni", de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok értük hálás és nem örülök neki, hogy ennyire szeretitek a sztorit. kérlek, csak fogadjátok el és ne haragudjatok rám ! :(
all the love babies <3
kitartás a sulihoz !!