The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 34

Nyugodt délutánunkat a csengő erőteljes hangja zavarta meg. Louis-n épp Cliff aludt, így én kaptam fel az asztalról az oda kikészített pénzt és indultam meg a bejárat felé.
Ajtót nyitottam, de mikor megláttam, hogy milyen pasival van dolgom, szemöldököm a homlokom tetejéig szaladt. Kócos, szőke haj és zöldeskék tekintet, meg imádnivaló gödröcskék. Nem az én stílusom volt, de jól nézett ki, meg kell hagyni.
- Itt a pizza. – mosolygott rám, én pedig elvettem tőle. - Tizenkét font lesz. – bólintottam egyet, majd minden pénzt a fiú kezébe nyomtam, ami csak a kezembe volt. Igaz, az nagyjából az összeg duplája volt, de nem számított, irtó cuki volt, szóval megérte.
- Tartsd meg nyugodtan. – eresztettem meg egy lágy mosolyt felé.
- Köszi és jó étvágyat. – kacsintott, majd a kocsihoz sétált, én pedig becsuktam az ajtót.
Vigyorogva indultam meg a nappali felé, majd miután letettem a két pizzásdobozt az asztalra, leültem a kanapéra és felnyitottam őket.
- Visszajáró? – érdeklődött Louis és felvette az asztalról a teáját, mire én ártatlan arccal ránéztem.
- Milyen visszajáró?
- Ne mondd, hogy huszonöt font volt ez a két pizza. – ráncolta a homlokát, miközben én kivettem egy szeletet a dobozból és a számhoz emeltem.
- Jó, kapott egy kis borravalót. – vallottam be.
- Manapság már a futároknak is szokás borravalót adni?
- Nem, csak ha helyes. – Louis erre homlokon csapta magát.
- Te jó ég! Én nem hiszem el... – ingatta a fejét rosszallóan. – Te komolyan megdupláztad a srác fizetségét, pusztán a két szép szeméért? – kérdezte hitetlenkedve.
- Hát igen... meglehet. - gondolkodtam el és beleharaptam a pizzámba.
- Te nem vagy komplett. – mutatott rám, mire én csak fölnevettem.
- Mi az? Féltékeny vagy? – szegeztem neki a kérdést szórakozottan.
- Én?! Dehogy is! – tagadta, de hangja egy oktávval feljebb csengett.
- Nyugi, nem azt mondtam, hogy dugnék vele, csak azt, hogy helyeske. – forgattam szemet, Louis pedig ebben a pillanatban visszaköpte a teáját a bögrébe és köhögni kezdett. Nem tudtam visszafogni kacagásomat, annyira vicces volt.
- Azt hiszem fiatal vagy te még ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodj. – motyogta.
- Ó, tényleg? Akkor bezzeg nem volt probléma a fiatalságom, amikor kémia tanulás helyett meg akartál kefélni. – nevetésem gúnyos volt és ezt ő is észrevette.
- Héj, egy; a szex is egyfajta kémia, kettő; nem tudtam, hogy neked ez új. – védte meg magát.
- Aha, mert egy könnyen kapható kis ribancnak tűnök, aki minden pasinak megvolt, értem én. – vágtam vissza. Ebből te már jól nem jössz ki, Tomlinson...
- Én nem ezt mondtam, csak meglepődtem, mikor megtudtam, hogy még szűz vagy. Lássuk be, a mai világban már csodának számít, ha ilyen korban egy lány még ártatlan, főleg, ha szép. – erre elakadt a lélegzetem, még a pizzámat is elfelejtettem enni. Hosszú másodperceken keresztül bámultunk egymás szemébe, mígnem Louis megszakította a szemkontaktust és vett egy szeletet a sonkás pizzából.

***

Miután befaltuk a pizzát, mindketten elterültünk a kanapén, mert tele volt a hasunk.
- Ha még egy falatot kellene ennem, tuti elhánynám magam. – mondtam a plafont bámulva és vettem egy nagy levegőt.
- Igen, én is. – sóhajtotta, Clifford szájába adva az utolsó pizzaszelet szélét, amit nem sikerült megennünk.
A délután további része lazulással telt, bár Louis próbált rávenni egy-két térfogat számításos feladatra, de én makacs voltam és lusta, így nem engedtem.

***

- Mész fürdeni? – emelte rám tekintetét olyan kilenc óra magasságában, majd visszapillantott a könyvére.
- Várj, mindjárt vége. – emeltem fel a mutatóujjam, miközben továbbra is a tévét bámultam, mert épp a Kardashian show egyik ismétlése ment. Louis-t látszólag nem igazán érdekelte, amit furcsálltam, mert ez a sorozat egyet jelentett a nagy mellekkel és seggekkel, de úgy tűnt, Louis figyelmét egyik nő sem keltette fel. Lehet a kicsit szereti... - gondolkodtam el. Hát akkor mázlim lenne, mert hogy rajtam semmi se nagy, az egyszer biztos.