The Chemistry Between Us - Louis Tomlinson Fanfiction

Chapter 3

A hatodik óra gyorsabban eljött, mint gondoltam. Unottan bámultam kifelé az ablakon, miközben Mr. Tomlinson valami másodrendűkötésről hadovált össze-vissza, de nem akárhogy! Minimum akkora élvezettel, mint ahogy én szoktam róla. Fogalmam sem volt mit magyaráz,de őszintén szólva, akkor se lett volna, ha figyeltem volna rá.
- Olivia? – a nevem hallatán fölkaptam a fejemet. Mr. T ott állt előttem, alig két lépésnyire tőlem és az arcomat fürkészve fekete keretes szemüvegén keresztül. – Megtisztelnéd az órát azzal, hogy legalább leírod azt, ami a táblán van? – kérdezte nyugodt hangon. Ajkaim elnyíltak miközben gyönyörű szép kék szemeibe bámultam, majd pislogtam egy nagyot és bólintottam. – Remek. – motyogta, majd hátat fordított és a táblához sétált. - Szóval a diszperziós kölcsönhatás a leggyengébb másodrendű kötés. – folytatta a tananyag leadását, én pedig ezek után csak és kizárólag rá figyeltem. Ötletem sem volt, mi értelme van annak, amiről beszél és valójában nem is akartam tudni, de rohadjak meg, iszonyat szexi volt közben! Néha-néha rám pillantott, hogy figyelek-e, majd mikor látta, hogy rá összpontosítok, nyugodt szívvel veregette vállon magát gondolatban, hogy még sem annyira unalmas az órája. Pedig de, az volt, csak épp imádtam hallgatni, miközben beszélt. Ábrándozásomat egyszer csak a csöngő fülsüketítő hangja zavarta meg.
- A jövő órát feleléssel kezdjük, készüljetek, különösen azok, akiknek javítaniuk kell. – mondta Mr. Tomlinson miközben kézbe vette a cuccait. – A következő óra tesi, igaz? – kérdezte, mire az osztály egy része, - akik még valamennyire érdekelt, hogy bent van egy tanár – bólintott egyet. – Akkor a lányokkal ma még találkozunk, a többieknek pedig további szép délutánt! – köszönt és már itt sem volt.

***

Lori és én a szekrények felé vettük az irányt, hogy kivegyük a tornacuccunkat. A tesiken a lányok és a fiúk külön vannak szedve. Nekünk Mr. T tartja az órákat, míg a srácoknak Mr. Miller. Uh... iszonyatosan kegyetlen tanár, mázli, hogy nem őt fogtuk ki! Jó, persze mi sem csapd le csacsit játszunk a tesiórákon, de mi legalább nem vagyunk addig hajtva, hogy kiköpjük a tüdőnket!
Az öltözőben sietnünk kellett az öltözéssel, mert egy sípszó, máris jelezte, hogy már rég lent kéne lennünk. Tornasorba álltunk, végigálltuk a jelentést, majd folytattuk ott ahol múlt órán abbahagytuk. A gerendán. Kezdődött az osztályzás, hisz akkor már a második hete azt vettük. Pechemre visszafelé haladtunk a névsorban, így viszonylag gyorsan sorra kerültem.

***

- Olivia Blue. – ejtette ki Mr. Tomlinson a nevemet gyönyörű ajkain, mire az én karom libabőrös lett. Fölálltam, majd a gerendához sétáltam, melynek magassága a hasamat súrolta. Néztem egy ideig, majd Mr. T felé fordultam.
- Nekem ez nem fog menni. – fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.
- Dehogy nem! – mosolyodott el édesen. Azt hiszem bátorításnak szánta, de ha abban a pillanatban nem rakom a kezem arra az irdatlan kemény szarra, amire nekem amúgy fel kellene másznom, ott esem össze, annyi szent! – Tedd föl rá mindkét kezed és ülj fel.– mondta csépőre tett kézzel. Bólintottam, majd úgy tettem, ahogy mondta és valóban sikerült. Nem is olyan nehéz, csak lehet be kell érnem a keresztszülőséggel! – Most pedig feküdj fel rá. – sétált hozzám valamivel közelebb, mire én a többiekre pillantottam. Mindenki a padon ült, de egyikük sem az én bénázásommal volt elfoglalva, így egy kicsit megnyugodtam. Ráfeküdtem, ami nekem elég könnyen ment, hisz vékony voltam, akár egy fapálca. Fekvőtámasz pózba tornáztam magam, majd vettem néhány nagy levegőt. – Ha készen állsz, állj föl. Nézz ki egy pontot magadnak! – tanácsolta, mire én bólintottam, majd lassacskán fölálltam. A lábam egy pillanatra megremegett, de sikeresen egyensúlyoztam, így nem estem le. Mr. T –re pillantottam, várva a feladatokat.
- Valami könnyű legyen. – motyogtam, de sajna nem voltam elég halk, így ő is hallotta.
- Mind könnyű. – rántott vállat vigyorogva. – Neked, talán. – tettem hozzá magamba. – Tegyél néhány lépést. –mondta, mire én a kinézett pontot bámulva elkezdtem sétálni, miközben kinyújtottam a kezemet. - Kecsesebben. – ingatta a fejét rosszallóan.
- Ennél kecsesebb ez, ha kiveszik a csontjaimat se lesz! – válaszoltam.
- Túl merev vagy. – tette hozzá. Legszívesebben rávágtam volna valami olyasmit,hogy „legalább egyikünk" de inkább kussba maradtam, mármint... nagy pofám volt, de azért nem ennyire!
- Guggolj le, aztán állj fel. – ó, a faszomat... - szitkozódtam magamban, de végül megtettem amit kért. – Rendben. – bólintott, miközben mozdulataimat fürkészte. Tekintete elidőzött hosszú, vékony lábaimon, miközben felálltam és, hogy ne unatkozzak, már adta is a következő feladatot. - Sétálj végig rajta lábujjhegyen. – kérte, én pedig magabiztosan elindultam a gerendán. – Csak lassan. – krákogta rekedt hangon, aminek hallatán én benntartottam a levegőt, mert attól tartottam, nyüszíteni fogok. - Az érintőjárás menni fog fordulatokkal? Esetleg keringőjárás? – kérdezte, mire én nagyra nyitottam a szememet. Keringő mi? Hát persze, le ne szopjalak véletlen?
- Eddig hányas? – érdeklődtem, ő pedig elgondolkodott.
- Négy.
- Bőven jó! – vágtam rá, majd leugrottam a gerendáról. Mr. T csak sóhajtott egyet és már hívta is a következő leányzót.